Több mint ötszáz kisdiák járta végig a pécsi Damjanich utcai víztározó fénybe öltöztetett földalatti labirintusát március 22-én és 23-án. Társaságunk víz világnapi rendezvényein a kulisszák mögé nézhettek be az érdeklődők. Az 1892-ben épült „öregtározóra" nemcsak a gyerekek voltak kíváncsiak, sokan felkeresték Pécs első betonlétesítményét, ahol egykor a Tettyéről induló vezeték véget ért, és amely ma is megbízhatóan szolgálja a környék vízellátását.
Szakembereink a hasznos információk mellett érdekességeket is megosztottak a látogatókkal, akik megismerhették például, mely hegyoldali források látták el vízzel a várost, milyen zajos élet folyt a kutaknál, hogyan nőtt 120 év alatt húszszorosára az átlagos vízfogyasztás Pécsett, miért került a nyomóvezetékes vízellátás tervezése és kivitelezése 500 ezer osztrák forintjába Pécsnek, és azt is, mi köze Fluor Tominak népszerű számának a vízhez (mizu japánul az éltető elem neve).
Arra a kincsre igyekeztünk felhívni a nagyközönség figyelmét, ami szintén a lábunk alatt, a földben található, de általában kevesebb szó esik róla: a víztározókra, vezetékrendszerre, kutakra, arra a háttérrendszerre, ami a munkánkkal együtt biztosítja, hogy mindig tiszta, biztonságos víz kerüljön a poharakba.
A gyerekek ki is használták a lehetőséget, hétvégi szennyvíztelepi nyílt napunkon pár óra alatt annyi kérdést szegeztek kollégáinknak, mint amennyit máskor egy év során kapnak. Volt, aki listával érkezett, de olyan idős szakembert is köszönthettünk a telepen, aki a létesítmény építésében vett részt, és nosztalgiázni jött el a nyílt napra.